Gyermekeink szíve a fontos
„Mindketten dolgozunk, másrészt mindketten végzünk házimunkát, neveljük a gyerekeket. Tehát skandináv módon egyenértékűek és egyenjogúak vagyunk, de mindenben a férjem dönt, és ő is vállalja a felelősséget. Én segítek neki megvalósítani, amit eldöntött. Ebből a szempontból viszont teljesen konzervatív családmodellben élünk” – mondja el lapunknak Balogh Piroska, egy hatgyermekes édesanya.
A vele készült beszélgetésben arra is kitér, hogyan fejlődött férjével a párkapcsolatuk, milyen gyakorlati dolgok segítenek neki összefogni a háztartást, és hogyan alakul a kapcsolata mindeközben Istennel.
Sértetlen szívvel
Mindannyiunkat érnek apróbb-nagyobb sérelmek: valaki udvariatlanul szolgál ki, sorban állás közben elénk tolakodnak, máskor a zebrán vagy épp kanyarodásnál gázolnak át az elsőbbséghez való jogunkon. Előfordulhat, hogy tapasztalatainkat, hozzáértésünket vonják kétségbe. Esetleg a korunkat vagy a családi hierarchiában elfoglalt helyünket veszik semmibe. Bántó gesztusok, bántó hangnem – megannyi apróbb-nagyobb tűszúrás.
Ezt senki sem úszhatja meg sértetlenül, úgyhogy égető a kérdés: hogyan válhatunk újra éppé, sértetlenné? Cikkünk gyakorlatiasan közelíti meg a megbocsátás, elengedés kérdését.
Tehetetlen vagyok… Mit tegyek?
Manapság is sokan menekülnek a valóság elől és merülnek az illúziók világába – megnéznek egy újabb tévéepizódot, még egy órát görgetik a mobiljukat, esetleg újabb pár cipőt rendelnek, bár igazából nincs is szükségük rá... A jelenség azonban nem csak a közösségi média és az online vásárlás létezése óta ismert. Már a negyedik század idején, az észak-afrikai sivatagban visszavonultan élő szerzeteseknek is volt rá kifejezésük: akédia. Vagyis: az ember vonakodik, hogy az erőfeszítéssel járó dolgokat megtegye, inkább kitér előlük.
Cikkünk választ keres arra, hogy ha a jellemzők alapján felismertük problémánkat, mi mindent tehetünk ellene.