Test és lélek

Egy-két-há – most! – számol a mentőápoló, és a hordágyon fekvő beteg szinte észrevétlenül, rázkódás nélkül kerül át a vizsgálóasztalra. Gyors, pontos, rutinos mozdulatok, csakúgy, mint kedvenc sorozatomban, a nem véletlenül népszerű Vészhelyzetben. Bizonyára izgalmasnak is találnám, és érdeklődve várnám a folytatást, ha a hordágyon történetesen – nem én feküdnék…

Családunkban soha nem fordult elő egyetlen rákos megbetegedés sem. Ráadásul én magam is mindig felelősségteljesen, egészségesen éltem. Így – amikor a nőgyógyászom a következőt javasolta: „elég, ha a mellét otthon tapintással ellenőrzi, nincs szüksége mammográfiára” – vakon megbíztam benne. Mekkora könnyelműség volt!

Vekkercsörgés riaszt fel álmomból. Amint az órára pillantok pánik fog el: a férjem, Phil, rosszul állította be az ébresztést! Hogy időt spóroljunk, mindketten beállunk a zuhany alá, így talán nem késsük le a gépet. De utána rájön, fogalma sincs róla, hová tette előző este a kocsikulcsot. Nem probléma. Megyünk az enyémmel.